Buborék, buborék, szappan,
Röpül és hamar elpattan.
Bele még glicerint öntök,
Alakít ragyogó gömböt.
Buborék, buborék, hártya,
Mosolyog, aki csak látja,
Lesi egy fa mögé bújva,
Gyönyöru, ha a szél fújja.
Buborék, buborék, fényes,
Levegon lebego, kényes.
Aminek nevet is adtam,
Siratom, mikor elpattan
(Kiss Judit Ágnes verse)
|
Volt egyszer egy gyalogbéka,
Megunta a slattyogást,
Belebújt egy buborékba,
Röpülni, az a csodás!
Vitte a szél messze, messze,
Ez aztán a marha jó!
Földre szállni kedvem lesz-e,
Amikor van léghajó?
Békalencse optikáján
Bámulta a világot,
Ha éhes volt, békaszáján
Békanyála szivárgott.
|
Szivárványos gömbbe zárva
Látott éjet és napot,
Enni akadt egy-egy lárva,
Azzal hamar jóllakott.
Ez az élet sava-borsa,
Közeledik már az ég,
De mert mindig ez a sorsa,
Szétpukkant a buborék.
Nem tudhatta békasága,
Fönn a rajt, de lenn a cél,
Lezuhant a sárga sárba,
Azóta ott éldegél.
(Kiss Judit Ágnes verse) |
|
|